Menü

2015. augusztus 22., szombat

1. Fejezet

Sziasztok! :)
Meghoztam az első fejezetet! Már többen izgatottan vártátok, így remélem elnyeri a tetszéseteket és feliratkoztok! :) Kommenteljetek bátran! Jó olvasást! ❤️



*Anna*

  Szorító fájdalom, mintha a mellkasomat összepréselnek. Folynak a könnyeim, zokogok. Nem érdekel semmi, senki. Friss levegőt akarok, azonnal. Felpattanok és kirohanok a kórház ajtaján, futok, szaladok, próbálok minden fájdalmat hátra hagyni, de ez lehetetlen. Nem bírom elfelejteni mindazt, ami csupán egy órája történt. Soha nem fogom tudni, mintha bele vésték volna a fejembe. Minél jobban próbálom elfelejteni, annál tisztábban emlékszem minden egyes részletre...
  Tanulmányi táborban voltam, mikor csörgött a telefon. Akkor kaptam a borzalmas hírt. Édesapám és édesanyám meghalt. Még most sem hiszem el. Hogy lehet ez? Miért pont velem történik ez meg? Árva lettem. Nincs senkim, árva vagyok. Nem bírom abbahagyni a sírást, képtelen vagyok. Bele kap a szél hajamba, borsódzik a hátam. Hideg van, rajtam meg csak egy szál póló, de nem érdekel. Nem tudom, mi tévő legyek. Haza kell jutnom, bele kell vetnem magam a puha ágyamba, és álomba sírni magam. Gyenge vagyok, fáradt és teljesen kimerült. Haza kell mennem, most azonnal. Ezekkel a gondolatokkal teszem meg a hazáig vezető utat. Lerogyok az ágyamba és magamra tekerem a puha takaróm. Sírok, majd minden elhomályosul, elalszom. Én is a kocsiban ülök anyáékkal. A szembe lévő sávban egy piros kocsi jön, folyamatosan gyorsul. Mi mit sem sejtően beszélgetünk a holnapi családi ebédről. Anya éppen a pulyka és a csirke között vacillál, amikor a tőlünk alig száz méterre lévő autó áthajt a mi sávunkba. Tudom, nem tehetünk semmit, mindjárt belénk fog csapódni az autó. Földön túli sikoly tör ki a torkomból, apa vadul próbálja eltekerni a kormányt, de nem sikerül. Az autó belénk csapódik. Felriadok, zihálok. Izzadságtól nedves hajfürtjeim az arcomhoz tapadnak. Ma sem fogok már aludni...

*Réka*
Aggódom a legjobb barátnőmért. Mi lehet vele? Borzalmas ez az egész. Szándékos autóbaleset. Szerencse, hogy Anna velem volt a táborban, mert ha ott lett volna velük… Bele se tudok gondolni, nem is akarok. Tegnap este gyorsan haza utazott Pestre, azóta nem hallottam róla semmit. Hívtam rengetegszer, de nem vette fel. Nem is csodálom, ekkora borzalmat feldolgozni nagyon nehéz. Mindig erősnek mutatta magát, de belül soha nem volt az. Ezt csak én tudtam. Én, a legjobb barátnője, akinek most fel kell keresnie őt. Ott kell lennem mellette, szorítanom kell a kezét és biztatnom, hogy átvészelje ezt az időszakot. Nem érdekel, hány éjszakát kell mellette ébren töltenem, az se érdekel, hogy mindennap újra és újra eszébe fognak jutni a történtek és újra és újra össze fog zuhanni. Én végig ott leszek mellette és kihúzom a gödörből. Mindent folytatni fogunk úgy, mint ezelőtt...!

(Ez a rész picit rövidre sikerült, de remélem azért tetszett.)
Köszönöm, hogy elolvastad: Carolyn Rodriguez




3 megjegyzés:

  1. Szia! Vár rád egy díj a blogon: http://avengers-restart.blogspot.hu/2015/08/off-bejegyzes-dij-1.html?

    VálaszTörlés
  2. Alig várom a következő részét. Következőt❤ :"D
    xF

    VálaszTörlés